Kinek készítjük a lakást? – Célcsoport dilemmák

A 2019 év végén bezárt újlipótvárosi boutique hostelemből egy kis lakás leválasztása után még mindig maradt 100 nm, amivel kezdeni kellett valamit. Home Stager társammal, Farkas-Gyertyánági Zsófival rengeteg dilemmával találkoztunk a projekt fél éves megvalósítása alatt. Az első és legfontosabb kérdés, ami minden ingatlanbefektetési/-fejlesztési projekt alfája és omegája, hogy: „Kinek készül a lakás?” Ha ezt eldöntöttük, akkor már tudjuk, hogy hogyan kell a lakást kialakítani ahhoz, hogy a legjobban szolgálja a célcsoportunk igényeit. A célcsoport eldöntése olykor nagyon egyszerű. Egy egyszobás kis garzon lift nélküli ház 3. emeletén egyetemekkel körülvett környéken a belvárosban minden bizonnyal egy diák ideális otthona lehet, amit a szülei vesznek meg neki, hogy legyen hol laknia egyetemi évei alatt és ami aztán később is jól kiadható – így aztán hosszú távú befektetésnek sem utolsó.

Viszont vannak olyan lakások, ahol nem ilyen egyértelmű a helyzet. Az ideális célcsoportot sok tényező együttesen határozza meg: a környék (iskola, óvoda, egészségügyi intézmények vagy szórakozó helyek vannak a környéken?), a lakók, a ház állapota/adottságai (pl liftes, akadálymentes-e), a lakás adottságai (erkélyes, utcai-udvari, mekkorák a szobák, hova néznek stb) és nem utolsó sorban a rendelkezésre álló pénz/idő és energia. A mi esetünkben az Újlipótváros ugyan úgy otthona a középosztálybeli értelmiségi családoknak, mint a menő luxuslakást kereső felsőbb rétegnek vagy akár művészeknek.

Az ex hostelünkből maradt 100 nm-es ingatlan felét két gyönyörű tágas világos dél-keleti fekvésű utcai szoba teszi ki, de a másik fele (két fürdője, eredeti konyhája, kamrája) egy lichthofra néz és így aztán elég sötét (igaz csöndes is). Ez a kialakítás tökéletes volt hostelnek, mert a konyhából – a társasági élet központjából – nem szűrődött ki a zaj annyira, hogy zavarja a társasház lakóit. Ellenben, amikor 100 nm-en lakást szeretnénk kialakítani, akkor ott már elvárás a három szoba, így a konyhából szobát kellett csináljunk. De vajon ki költözik be egy lichthofra néző szobába? Valószínűleg rendszeres ott tartózkodásra nem sokan, így kellett elengedjük a családokat, mint célcsoportot és elmenni a luxus irányba, leendő vevőnek olyan párokat vagy akár egyedülállókat megcélozva, akik egy reprezentatív lakást keresnek Újlipótvárosnak egy szépen karbantartott házában gyerekek nélkül és akik a hátsó szobát inkább csak vendégszobának tartanák fenn. Így ez a szoba privát fürdőszobát és gardrób részt is kapott, teljes kis külön lakrésszé „emelve” a lakás hátsó felét.

És persze mi is úgy voltunk vele Zsófival, hogy nem biztos, hogy gyakran adódik majd olyan alkalom, amikor luxuslakást csinálhatunk felső kategóriás bútorokkal, dekorokkal és gyönyörű csillárokkal. Így – bár a kényszer szülte a célcsoportot és így az alaprajzot – belevágtunk a luxi lakás kialakításába.

Ettől függetlenül lehet persze olyan ember, aki pont a hátsó hálószobát választja fő hálónak, mert külön előny neki, hogy sötétebb és csendesebb, mint az utcafronti hálószoba. Így vagy úgy, meg fogja találni a lakás azt a vevőt, akinek pont ez lesz a tökéletes választás. Izgatottan várjuk, hogy ki lesz az!

Fotó: Erdőháti Áron